Az országban egyedülálló temetkezési szokás emlékét őrzik az őrségi temetők. Az egyre modernebb sírok között – Kercaszomoron, Bajánsenyén, Velemérben és még néhány őrségi településen – látható még egy-egy sökfa, melyeket egykor református halottaknak állítottak itt, a nyugati határvidéken. Ahogy a holtak emléke egyre halványul, a sökfák is fokozatosan elkorhadnak, s a református fejfákból 15-20 év múlva talán egy sem marad. Az egyszerű fejfák ma már legfeljebb turistalátványosságot jelentenek, a szokás végleg kihalt ezen a vidéken.
A sökfa ma már ritkán használt elnevezés az Őrség falvaiban. Sökfát a református elhunytaknak állítottak. A katolikus és az evangélikus halottak sírjára kereszt vagy fedeles kereszt került. A sökfa (sőkfa, sőgfa) a süvegfa helyi tájnyelvi formája. A kifejezés eredetére utalhat, hogy a fedetlen fővel, hajadonfőtt járó emberre ritkán még ma is azt mondják, sőgetlen, azaz süvegetlen.
Az Őrségi fejfák egyszerűek, a feliratokon kívül sokszor semmiféle díszítményt nem találunk. Anyaguk általában tölgyfa, ritkán bükk, szegények esetében helyenként fenyő. Magasságuk állításkor 100- 160 centiméter között van. Amikor a földbe ásott része elkorhadt, a megmaradt fejfát lejjebb ásták.
Kercaszomoron, Bajánsenyén, Veleméren és Őriszentpéteren látható a temetőkben sökfa.
